Beethovent egész életében foglalkoztatták a hősök. Saját magát is hősi attitűddel szemlélte. Kamaszkorában hősként vette át a család fenntartását az erre képtelen szüleitől. Hősként építette a szabadúszó zeneszerző kategóriáját a hivatalnokokból és udvari zenészekből álló Bécsben, megmentőként avatkozott bele a rokonai és barátai életébe, hősies elszántsággal szeretett, haragudott, szolgált, segített. A szent küldetéstudatáért azonban nem tud elég hálás lenni a történelem, hiszen amikor 32 éves korában világossá vált számára, hogy hallását fokozatosan elveszíti, az öngyilkosság foglalkoztatta, de ettől az tartotta vissza, hogy küldetéstudatot érzett a műveinek megírására, és úgy érezte, nem halhat meg, amíg ezt meg nem tette, akkor sem, ha a sors és a természet összeesküdött ellene. Nem véletlen, hogy műveiben is újra és újra nagy odaadással szemléli a történelmi hősöket, hogyan küzdenek meg saját korlátaikkal, céljaikkal, ellenségeikkel. A koncert műsorát az ő két hősökkel kapcsolatos műve keretezi. Középen pedig egy különleges Mozart-mű, a d-moll zongoraverseny hangzik el, Boros Misi szólójával. Bár Mozartot hagyományosan optimista és áttetsző zenéjéről ismerjük, ebben a művében komolyra, sőt, drámaira fordítja a szót. Nem véletlen, hogy ezt a művét Beethoven, Brahms és Liszt is szívesen műsorra tűzte.

Hallgasson bele! (Beethoven: 3. „Eroica” szimfónia)