Sokszor ítélünk megy egy zeneszerzőt egyetlen híres műve alapján, de ez a koncert meggyőz arról, hogy mindenkinek több arca van.

Ha jobban megnézzük, Beethoventől Liszten át Bartókig folyamatos sort alkotnak a tanár-diák kapcsolatok, tehát akár egy iskola képviselőinek is tekinthetnénk őket, ami abból a szempontból mindenképp igaz, hogy mindegyiküket erős küldetéstudat jellemezte, de ez mindig új arculatot öltött. Lássuk, hogyan: a koncertet Bartók Béla Erdélyi táncai indítják, melyek az 1910-es évek viharos idejében keletkeztek, és Bartókot olyannyira foglalkoztatta az erdélyi román népzene, hogy ezeket a táncdallamokat zongorára és zenekarra is feldolgozta. Hasonlóan a Magyar képekben viszont Bartók alkotott „népdalokat”, népi karaktereket. A tánc és a különböző karakterek itt is megjelennek, de a sorozat legismertebb tétele az Este a székelyeknél, amelynek dallama annyira tökéletesre sikerült, hogy sok székely ma is népdalként énekli, pedig Bartók szerzeménye. Beethoven c-moll zongoraversenye az Eroica-szimfónia és a Fidelio idejében született, amikor Beethoven afféle hős-szabadságharcos szerepben értelmezte magát. Ebben a művében azonban a lassú tételben mintha letenné a fegyvert, hogy legőszintébb, legközvetlenebb, legsebezhetőbb és legemberibb oldaláról mutatkozzék be. Liszt Ferenc Prométheusz című szimfonikus költeményének mondanivalója valószínűleg megegyezett Bartók és Beethoven ars poeticájával is: elhozni a tüzet az emberiség számára, dacolni az istenekkel és szenvedést vállalni azért, hogy jobbá tegyük a világot. Liszt romantikus hangvételű, szenvedélyes zenekari darabja méltó megjelenítője a mitológiai Prométheusz-történetnek.

Élje át Ön is a zeneszerzőket foglalkoztató nagy gondolatokat és a sokszínűséget ezen a koncerten!